- A kikerülhetetlen kérdés: honnan jött az ötlet mesekönyv íráshoz?

- A legtöbb alkalommal csalódottan jöttem el a könyvesboltokból, amikor kisgyerekeknek kerestem mesekönyvet. Vagy a mesék szövege, vagy a rajzok nem tetszettek. Ilyenkor nagyon bosszankodtam, nem akartam elhinni, hogy a 2-6 éves korosztály számára ilyen szerény a kínálat. A néhány kedves kivétel mellett vagy a babakönyvekből, vagy a már nagyobbaknak szóló mesékből tudtam volna választani.

- Akkor ha nincs, készítsünk egyet?

- Miért ne? Ha én éppen töltött káposztára vágyom, de mindenütt csak rántott húst kínálnak, akkor főzök magamnak.

- Azért ez csak nem ilyen egyszerű. Ki kell találni a szereplőket, végigvezetni a történetet, és mindezt rajzokkal kísérni.

- Nem mondom, hogy könnyen ment. Többször álltam fel úgy az asztaltól, hogy inkább hagyjuk az egészet, ez mégsem való nekem.  Csak abban az egyben voltam biztos, hogy ha bármit is készítek, azt kizárólag egyedül teszem. Persze egyszerűbb lett volna kiadóval szerződni, vagy egy illusztrátort felkérni, viszont én így érzem egésznek. Ha pedig a közönségnek nem tetszik, akkor nem kereshetem másban a hibát, leteszem a tollat és a ceruzákat.

- Úgy tartják, szerencsés, ha a szerző egyben az illusztrátor is.

- Szutyejev mondta, hogy ő az egyik kezével írt, miközben a másikkal rajzolt. Én is egy kézzel írtam, viszont rajzolni tíz kezem is kevés lett volna. Kérdezik sokan, hogy szándékosan ilyen girbegurbák, kacskaringósak-e a rajzok. Igen, és nem. Ha szeretnék, akkor sem tudnék máshogy rajzolni. Az én kezeimben ennyi van. Mindig azt mondtam, hogy én még vonalzó mellett is csak görbe vonalat tudok húzni.

- Viszont a gyerekeknek tetszik, és ez a lényeg.

- De kell, hogy a szülőket is megfogja, hiszen ők döntenek arról, hogy megveszik-e a könyvet, illetve hajlandóak-e akár többször egymás után elolvasni.

- Kevés, de annál gondosabban kidolgozott szöveg.

- A gyerekek is vágynak a minőségre, az igényességre, ezért a kész anyagot lektorral is átnézettem.  Szülőként is kellemesebb az élmény, ha nem minden sor végén a „mondta XY” szerepel.

- Lesz folytatás?

- Több történet is várja, hogy papírra vessem.

- Létezik kulisszatitok egy mesekönyv alkotásánál?

- A rajzokat először digitális táblán készítettem, majd a nyomdai előkészítéskor derült ki, hogy azokat nem jó formátumban és felbontásban mentettem le. Hiába javították különböző programokkal, nem az elképzelt minőséget adták. Újra kellett rajzolnom mind a 19 oldalt, ami az én kézügyességemmel óriási kihívás volt. Amikor ezt megtudtam, akkor majdnem feladtam az egészet.

- Mi lett a megoldás?

- Kinyomtattuk A4-es méretben az összes oldalt, majd a vitrinből kivett üveglapot két könyvvel a szélein megemeltem. Világításnak becsúsztattam alá a laptop képernyőjét – ami a felfelé álló billentyűzettel elég absztrakt látványt nyújtott – majd átmásoltam a rajzokat.

A magánkiadás göröngyös útjáról pedig igen hosszan tudnék mesélni…